Kedves Látogatóink, Alkotóink!
Ismerkedjenek meg 2019. évi VMH fotópályázat díjazottaival és okleveles alkotóival  interjúinkon keresztül.
Virtuális Galériánkban a tavaszi évadunkban kiállításra szánt képeikből tekinthetnek meg egy szubjektív válogatást.
♦ Kattintson és tegyen egy sétát! » 

Immár megtekinthetik a 36. VMH Fotópályázat díjazottainak és okleveleseinek virtuális kiállítását is.

A 35. VIZUÁLIS MŰVÉSZETI HÓNAP PÁLYÁZATÁNAK további kiállításai – Virtuális séta a 35. VMH festészet–grafikapályázat díjazottai kiállításán
A Budapesti Művelődési Központ és a Vizuális Művészeti Hónap pályázat- és kiállítássorozat közel egyidős.
A működését 40 éve megkezdő intézmény a Fővárosi Művelődési Háztól vette át a sorozat szervezését – kezdetben kétévente, az utóbbi időkben már éves rendszerességgel. Tavaly 35. alkalommal.
A pályázat több kategóriában – fényképezés, képző- és iparművészet – kínál megmérettetési, bemutatkozási lehetőséget a fővárosban élő amatőr művészeknek.
A kiállításra kerülő alkotásokat a különböző kategóriákban szakmai zsűri bírálja el – gondoskodva a bemutatásra szánt művek kellő színvonaláról.
A pályázóknak mindig lehetősége nyílik a zsűrizést követő szakmai konzultációkban való részvételre is.
Kövesse a Vizuális Művészeti Hónap eseményeit a hivatalos Facebook oldalán »

Tekintse meg Virtuális Galériánkat. ♦ Nagyobb élmény eléréséhez töltse le az applikációt Androidra vagy IOS-ra. A galéria megtekintéséhez, amennyiben egyetért vele, kérjük, fogadja el az adatvédelmi beállításokat.

A jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül az oldal forráskódjának és egyéb részeinek másolása, módosítása, a képek letöltése és további felhasználása szerzői jogba ütközik.

A galériát készítette: Panyi Alexandra a BMK szakmai munkatársa.

〰 Ismerkedjenek meg alkotóinkkal interjúik segítségével! 〰

Interjúnk Mészáros Csabával, a Vizuális Művészeti Hónap 2019 Fotópályázata, I. helyezettjével (kötetlen téma)

Sarnyai Rita művészeti referens, BMK: Mikor, milyen indíttatásból kezdett el fotózni?
♦ Mészáros Csaba: Hogy mikor kezdtem el fényképezni? Nem tudom. Mintha mindig is fényképeztem volna. Mostanában gyakran eszembe jut egy fotó, amit 7-8 évesen készíthettem egy Pajtás fényképezőgéppel. A nagyapám van rajta, ahogyan a falusi kertjükben egy farakás mellett pihen kopott munkásruhában, fején az elmaradhatatlan “svájci” sapka, mellette balta a rönkhöz támasztva. Egy 7-8 éves fiú ösztönösen megkomponált képe ez egy idősödő, fáradt emberről. Sajnos nincs már meg ez a fotó, elkallódott valahogy az elmúlt majd fél évszázad forgatagában. Bárcsak készíthetnék még egy ilyen fotót vele. Így, ennyi idő után is ugyan úgy komponálnám, semmit sem változtatnék rajta.

S. R.: Honnan értesült a VMH pályázatról, mióta vesz részt rajta?
♦ Mészáros Csaba: 2007-ben pályáztam először, Kelenföldön lakom.

S. R.: Mik a legkedveltebb témái? mi az,amiről nem szívesen készít fotót? miből nyer inspirációt?
♦ Mészáros Csaba: Kedvelt témám nincs, vagy bármi lehet, olyasmiről készítek fotót, amiről szerintem érdemes, másról meg nem. Nem keresem a témát (inspirációt), vagy megragad valami, vagy elmegyek mellette.

S. R.: Milyen szempontok alapján választotta ki a BMK-ba szánt, jelenleg elhalasztott kiállításokra a képeit?
♦ Mészáros Csaba: A legkedveltebb témáimból válogattam (lásd az előző kérdést).

S. R.: Milyen felületeken, helyszíneken képviselteti magát munkáival?
♦ Mészáros Csaba: Amatőr fotósként saját magam számára készítek első sorban képeket, olyanokat, amik nekem tetszenek és számomra van mondanivalójuk. Ezért nem feltétlenül keresem a szélesebb közönség felé való megjelenést. Mindazonáltal adódnak néha olyan fotók, amelyeket úgy ítélek meg, hogy mások számára is érdekesek lehetnek, ezeket szoktam pályázatokra vagy kiállításokra küldeni. Nagy örömömre szokott szolgálni, ha az ilyen felvételek felkeltik számomra idegen emberek figyelmét.

〰〰〰〰〰〰

Burkus Alexandra
Nyugalmazott vízépítő tervezőmérnökként 2009-ben váltottam a fényképezésről a fotózásra. Ekkor volt szerencsém bekerülni az APS Stúdióba, 2014-től az újbudai 60+ Fotókörbe és ugyanebben az évben részt venni a Sasszem Fotókör megalakításában. A csoportos kiállításokon való részvételek, pályázatokon kapott elismerések és az önálló kiállításaim örömöt szereznek. Szívesen megyek előadásokra, workshopokra és tanulmányozom mások képeit fotóalbumokban vagy kiállításokon. Harmadik éve haikukat írok a képeimhez, melyekből több megjelent a NAPÚT művészeti és irodalmi folyóirat kiadványaiban és az online változatában. Mindkét műfaj a pillanat művészete, mivel egy-egy pillanatot rögzít a maga sajátos eszközeivel. Szemlélve a világot van olyan pillanat, aminek csodája láttán vagy más, lelkünket elérő észlelés hatására előkapjuk a fényképezőgépünket vagy ugyanazt az élményt megírjuk egy 5+7+5 szótagos versben. Mindegyik képemen van digitális utómunka. Minden elismerésem a más irányzatok fotósainak. Egy régi szólás szerint: „Nagy a világ, elférünk benne”. Mestereimként Baán Katalint és Eifert Jánost tisztelem. Köszönöm, hogy átadtak a tudásukból a színek, a kompozíció és az utóbbi években főleg a kreatív fotózás területén.

Sarnyai Rita, BMK művészeti referense: Mikor, milyen indíttatásból kezdett el fotózni?
♦ Burkus Alexandra: Édesapám tízéves koromban ajándékozta nekem az Altissa boxgépét. Nagyanyáméknál nyaraltam, őket fényképeztem először.

S. R.: Honnan értesült a VMH pályázatról, mióta vesz részt rajta?
♦ Burkus Alexandra: 2009. óta vagyok tagja az APS Stúdiónak, ott hallottam a felhívást induljunk ezen a pályázaton is. 2011-ben vettem először a bátorságot, hogy én is küldjek képeket a VMH-ra. Azóta minden évben 1-4 elfogadásom volt itt. 2015-ben különdíjat, 2019-ben oklevelet és díjat is kaptam.

S. R.: Mik a legkedveltebb témái?
♦ Burkus Alexandra: Azt vettem észre, hogy a fotóim többsége az érzelmek, lelkiállapotok, élethelyzetek egy-egy pillanatát mutatja. Ezekhez gyakran használom a metaforát (pl. a lehajlott fejű flamingóvirággal a lógó orrú bánatos embert) és szimbólumokat (mint pl.: a jelenleg mellékelt Életív-sorozatnál az embereket tulipánokkal megjelenítve). Ritkán látható a képeimen teljes emberi arc.

S. R.: Mi az, amiről nem szívesen készít fotót?
♦ Burkus Alexandra: Szociofotó, lepkék, csúszómászók, bogarak.

S. R.: Miből nyer inspirációt?
♦ Burkus Alexandra:Amikor egy történés olyan pillanatát látom, ami akár egy elbeszélésnek a csúcspontját jelenthetné. 2017 óta fotóimhoz 17 szótagos haikukat írok, amiket egyszer távirati stílusban írt novellaként fogalmaztam meg. Előbb tudom a kép címét, mint elkattintom a gépet.

S. R.: Milyen szempontok alapján választotta ki a BMK-ba szánt, jelenleg elhalasztott kiállításokra a képeit?
♦ Burkus Alexandra: Adott volt a képek száma, az öt. Eddig úgy láttam, egy-egy Alkotó művei egymás mellett szoktak lenni. Egy témakört választottam, a szerelmet. Az első képen egy ábrándos lány, aki testileg már érett, de még előtte áll a nagy NŐ-nek levésnek. Egyelőre Évi egy gabonasiklóval játszik. A középső három színes kép az Életív-sorozat. „A hajadon”, „A hitves” és „Az özvegy”. Az ötödik kép keretet ad az elsővel, mivel mindkettő fekete-fehér. A „Zápor után” egy kerthelyiség asztalát mutatja, melynek szélére feltehetőleg egy ifjú krétával egy szívet rajzolt és mellé írta az EMLÉK szót. Kellemes órácskát vagy többet lehetett annál az asztalnál. Lehet, hogy azóta már elszakadt az illetőtől, de emléke megmaradt, bár azóta kopott.  

S. R.: Milyen felületeken, helyszíneken képviselteti magát munkáival?
♦ Burkus Alexandra: Csoportos és egyéni kiállításokon. NAPÚT művészeti és irodalmi folyóirat nyomtatott és online számaiban a haigáimmal (haiku+fotó). Egyszer az „Élet- és Tudomány”-ban is megjelentették az egyik ipolytarnóci képem. Van szerencsém író, költők, tudósok magántársaságában lenni, ezért több kötetükben láthatóak riportfotóim.

S. R.: Milyennek látja a mai fővárosi amatőr fotózás helyzetét?
♦ Burkus Alexandra: Jobbnál-jobb mobiltelefonok vannak. A drágábbak jobb minőségű képeket tudnak készíteni, mint egyes fényképezőgépek. A jó képhez kell az Alkotó is, aki észrevesz és tudatosan fényképez dolgokat. Ha szükségét látja a mondanivaló kiemeléséhez, hajlandó utómunkát is beletenni a kép kidolgozásánál. Szerintem a fényképezés és a fotózás rokon, de nem azonos kategóriák. Szerencsére még vannak helyek – köszönet a BMK-nak is –, ahol mások is láthatják az alkotó emberek műveit. Szegényebb lenne világ nélkülük. Az életben mindenkinek segítség és gondolatébresztő a természet és művészet szép élménye.

〰〰〰〰〰〰

Fekete Attila
Még általános iskolás voltam, mikor a fizika tanárom néhányunkat elhívott a fotólaborjába. Elvarázsolt, ott ragadtam, s hamarabb kezdtem el fekete fehér képeket kidolgozni, mint fotózni. Aztán lett saját gépem saját laborom. Szerettem kísérletezni, saját hívókkal, képek színezésével, véletlen hatásokkal. Próbálkoztam montázsokkal, kollázsokkal is. Egészen a 2000 évek elejéig rapszódikusan készítettem képet, de amióta Pesten élek, s digitális gépet használok, rendszeresen fotózom. Szinte mindig nálam van a gép, s ha látok valami érdekeset, és/vagy számomra emlékezetest, akkor arról kép készül. Mivel ez többnyire utcán történik, mondhatnám, hogy streetfotó, de nem a klasszikus értelemben, mert van, amikor csak árnyékok, fények játéka szerepel a képen, és mivel szeretem megfigyelni az embereket sok portré is készül. Vonzanak az elhagyott helyek, időnként fotózok színházban, készítek riport fotókat, s egyszer voltam divatfotózáson is, de az nem az én világom. Ezek a napi képek a blogomba kerülnek ki, mert az tényleg naplóként funkcionál, merre jártam, mit láttam mit éreztem, mi foglalkoztatott. Az utóbbi pár évben a képeket versek, dalszövegek kísérik. Ebben az esetben a versek jellemzően kiegészítők, előbb születik meg a kép, s ahhoz, a bennem lévő érzéshez, gondolathoz társul a szöveg. Amikor montázst készítek, akkor többnyire fordítva van, olvasok valamit s annak nyomán születik kép, ami nem illusztráció, hanem az irodalmi mű keltette érzést, gondolatot viszi tovább bennem.
S vannak olyan témák, amik hosszabb ideig, akár évekig foglalkoztatnak s az ezekből készült sorozatok, illetve azokból egy válogatás előbb-utóbb kikerül a honlapomra és szerencsés esetben kiállítás is születik belőlük.
Pályázatokra nem nagyon szoktam képeket küldeni, a VMH pályázatról Burkus Alexandra szólt, s az Ő ösztönzésére küldtem képeket, tavaly első alkalommal. A BMK kiállításra a szívemnek kedves, friss, viszonylag új képek közül válogattam, a különböző engem foglalkoztató témakörökből.

〰〰〰〰〰〰

Héthelyi Lajos
Sarnyai Rita, BMK művészeti referense: Mikor, milyen indíttatásból kezdett el fotózni?
♦ Héthelyi Lajos: Komolyabban 3 éve kezdem el fotózni, az indíttatásom a családom, nevezetesen az unokáim voltak és persze nem utolsó sorban egy cica, aki mindent megtett azért, hogy a figyelmet magára irányítsa.

S. R.: Honnan értesült a VMH pályázatról, mióta vesz részt rajta?
♦ Héthelyi Lajos: A VMH pályázatról feleségemtől értesültem és rávett a jelentkezésre. Ösztönzőleg hatott, hogy ő maga is indult a grafikai és festészeti pályázaton. Mindez 2018-ban történt.

S. R.: Mik a legkedveltebb témái? mi az,amiről nem szívesen készít fotót? miből nyer inspirációt?
♦ Héthelyi Lajos:  A legkedveltebb témáim a portrék és a virágok, valamint a cica. Az inspirációt a váratlan helyzetek adják, valamint a virágok rendkívüli sokszínűsége és kifejező képessége. Talán nincs olyan téma, amelyet kerülnék.

S. R.: Milyen szempontok alapján választotta ki a BMK-ba szánt, jelenleg elhalasztott kiállításokra a képeit?
♦ Héthelyi Lajos: A BMK-nak igyekszem a rám leginkább jellemző képeket átadni.

S. R.: Milyen felületeken, helyszíneken képviselteti magát munkáival?
♦ Héthelyi Lajos: Az interneten még nincs tényleges megjelenésem, de gondolkozom rajta. 2019 áprilisában több cica képem került kiállításra a Ceglédi Városi Könyvtárban, 2020. január 15-től február 10-ig pedig az OTP Bank galériájában került kiállításra 42 fotóm. Ennek szervezésében Csató Tamás festőművész segített. Az összes megjelenésem pedig nagy hatású ösztönzőmnek és tanítómesteremnek köszönhető, nevezetesen az általam is nagyra becsült Baán Katalin fotóművésznek, aki felkarolt és jelenleg is önzetlenül támogat. Megtisztelő az önzetlen barátsága.

S. R.: Milyennek látja a mai fővárosi amatőr fotózás helyzetét?
♦ Héthelyi Lajos: A kevés tapasztalatom miatt csak benyomásaim vannak. Annyit látok, hogy ma már mindenki tud fotózni és nagyon sokan meg is teszik. De talán nem mindenkinek teljesen világos, hogy az amatőr fotózás mennyiben is különbözik csupán magától a fényképezéstől és milyen értékrendet kell követnie. E szempontból talán kicsit tisztázatlan a helyzet. Az viszont mindenképp pozitív, hogy a BMK ezt az ügyet a pályázati lehetőségekkel felkarolja.

〰〰〰〰〰〰

Kozma Cecília
Tíz évvel ezelőtt kezdtem érdeklődni a fotózás iránt egy csodás utazás hatására elsősorban, ahol megtapasztaltam, hogy nem elég csak kattintani.
Vettem egy jó fényképezőgépet és eleinte a Panoramio  – mára már megszűnt – oldalára tettem fel képeket. Szerencsés véletlenek révén kapcsolatba kerültem amatőr fotósokkal, Ma két klubnak vagyok a tagja. 60+ és APS ahol rendszeresen vannak közös kiállításaink. Önálló kiállításom hat alkalommal volt az elmúlt években.
A fotózás a mindennapjaim része lett, elvonási tüneteim vannak ha néhány napig nem kattintok. Szeretem a tiszta kompozíciókat, íves, vonalas témákat, a jelenteket megörökíteni. Mostanában a fekete fehér fotózás és a makró kezd érdekelni. No és lelkesen fotózom a pici unokámat.
Pályázatokon szeretek részt venni, mert visszajelzést kapok a fotóimról. A VMH pályázataira is évek óta  adok be képeket sikerrel.
Külföldi és magyar kép elfogadások alapján 2018-ban megkaptam a nemzetközi AFIAP és a magyar AMAFOSZ művésze elismerést.

〰〰〰〰〰〰

Dr. Tóth-Piusz István
Sarnyai Rita, BMK művészeti referense: Mikor, milyen indíttatásból kezdett el fotózni?
♦ Dr. Tóth-Piusz István: Nagyjából a 2000-es évek közepéig csak annyira töltötte ki az életemet a fényképezés, mint bárki másét; emlékképek a családról, családi-baráti összejövetelekről, gyerekről, utazásról. 2004–2005 körül már kezdett komolyabban érdekelni a dolog és a pályakezdők önbizalmával, el is indultam egy-két fotópályázaton, ahol sikerült elcsípnem egy-egy helyezést, különdíjat, ill. a beküldött képeim közül egyet-egyet ki is állítottak.

S. R.: Honnan értesült a VMH pályázatról, mióta vesz részt rajta?
♦ Dr. Tóth-Piusz István: Az interneten értesültem a VMH pályázatról és rendszeresen 2017. óta veszek részt rajta.

S. R.: Mik a legkedveltebb témái? mi az,amiről nem szívesen készít fotót? miből nyer inspirációt?
♦ Dr. Tóth-Piusz István: Legkedveltebb témám az épület (épületrészlet), de szívesen fotózok víztükröződéseket, minimálokat és utcaképeket, elkapott pillanatokat is.

S. R.: Milyen szempontok alapján választotta ki a BMK-ba szánt, jelenleg elhalasztott kiállításokra a képeit?
♦ Dr. Tóth-Piusz István: A képeket részben a megadott tematika, részben pedig a kiválasztás pillanatában az adott képhez való viszonyom alapján választottam ki. Igyekeztem beépíteni azt az objektív szűrőt, ami a műfaj szubjektív megítélése miatt szinte lehetetlen, különösen ha, mint szerző érintett is vagyok...

S. R.: Milyen felületeken, helyszíneken képviselteti magát munkáival?
♦ Dr. Tóth-Piusz István: A Fotóvilágban, az Országalbumban és számos facebookos fotósfelületen vagyok jelen. Ezenkívül folyamatosan több hazai pályázaton is részt veszek. Fotóklubom, az Óbudai Fotóklub Egyesület jóvoltából tavaly indultam a FIAP nemzetközi fotópályázatán is, ahol a zsűri a beküldött fotómat bemutatásra alkalmasnak találta. Ezekben a napokban áll össze az a pályázati anyagom is, amelyet az igen rangos, francia Salon Daguerre 2020 pályázaton szeretnék elindítani.

S. R.: Milyennek látja a mai fővárosi amatőr fotózás helyzetét?
♦ Dr. Tóth-Piusz István: Jelenleg két, amatőröket is érintő, évente ismétlődő fővárosi pályázatról tudok. Az egyik az Óbudai Önkormányzat által kiírt fotópályázat, amelyet 2019-ben sikerült megnyernem. A másik a Budapesti Művelődési Központ fotópályázata, ahol az elmúlt évben szintén első helyezést értem el.

〰〰〰〰〰〰

Urbán Tibor
Sarnyai Rita, BMK művészeti referense: Mikor, milyen indíttatásból kezdett el fotózni?
♦ Urbán Tibor:  Nyugdíjas rendőrtiszt vagyok, gimnazista  korom óta fotózom hobby-amatőr  szinten.  Nyugdíjazásom után fotóriporteri diplomát is szereztem, de nem gyakorlom hivatásszerűen, viszont vizuális látásmódom és fotózási technikám fejlesztéséhez ez nagyban hozzájárult.

S. R.: Honnan értesült a VMH pályázatról, mióta vesz részt rajta?
♦ Urbán Tibor:  Internetről  értesültem, ez volt az első VMH pályázat, amire fotókat küldtem.

S. R.: Mik a legkedveltebb témái? mi az,amiről nem szívesen készít fotót? Miből nyer inspirációt?
♦ Urbán Tibor: Széles a repertoár a dokumentarista stílustól a portrén át  a „street fotóig”, de igazán az ipartörténeti  témák (gyárak, üzemek, épületek, gépek) érdekelnek, különösen ennek is egy speciális ága, a régi víztornyok és világítótornyok. Nincs olyan téma, amiről nem szívesen készítek képet, mindenben  megtalálom  a  szépséget, érdekességet,  de talán legkevésbé a természetfotózást kedvelem.

S. R.: Milyen szempontok alapján választotta ki a BMK-ba szánt, jelenleg elhalasztott kiállításokra a képeit?
♦ Urbán Tibor: Mivel szabadon választott volt a téma, így az utóbbi pár év kedvenc és sikeres képeiből válogattam néhányat. Remélem a koronavírus miatti veszélyhelyzet elmúlása után, megvalósul a kiállítás.

S. R.: Milyen felületeken, helyszíneken képviselteti magát munkáival?
♦ Urbán Tibor:  Különböző nemzetközi  és hazai pályázatokon indulok, ahol számos díjban, elismerésben részesültem, de amire különösen büszke vagyok, a romániai Brassai fotópályázat II. helyezése, illetve a Magyar Fotóművészek Világszövetségének Oklevele. Fotóim bekerültek az Év Sajtófotói és a Kortárs Fotóművészeti Albumokba is. Több egyéni és csoportos kiállításom volt főleg Budapesten – egyik a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ szervezésében valósult meg –, de különböző vidéki helyszíneken is, illetve a környező országokban.

S. R.:  Milyennek látja a mai fővárosi amatőr fotózás helyzetét?
♦ Urbán Tibor: Szerintem az egyik legsikeresebb és legnagyobb tömeget megmozgató vizuális–művészeti műfaj napjainkban. Számos egyesület, klub működik, de a „magányos farkasok” száma szintén számottevő.  Ez egy elég költséges hobby, a  profi  technikai felszerelést leginkább a hivatásos fotográfusok, médiacégek engedhetik meg maguknak, de a jelenleg kapható kiváló objektívvel felszerelt magas pixelű okostelefonok szintén csodákra képesek, ha jó kezekben vannak. Természetesen az amatőrök egy része, akik tényleg komolyan művelik ezt a műfajt, nem sajnálnak beruházni akár a legújabb modellekre is. A nagy média egy része leépítette  a fotóriporterek létszámát a költségek miatt, gyakran közlik  „amatőrök” képeit, akik jó időben voltak megfelelő helyen, és így olcsóbban, gyorsabban tudnak közölni bármilyen témájú, közérdeklődésre számot tartó fotót.

Az interjúkat készítette: Sarnyai Rita, a BMK művészeti referense

További információ: Sarnyai Rita, Vadócz Zsuzsa, Panyi Alexandra, Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 A programváltoztatás jogát fenntartjuk.

A Budapesti Művelődési Központ által szervezett programon a részvétel ingyenes. A rendezvény résztvevői a megjelenésükkel tudomásul veszik, hogy a rendezvényen fotó-/videofelvétel készül, amelyet az intézmény honlapján vagy Facebook oldalán közzé tehet. A felvételen látható érintett írásban kifogásolhatja az arcmása közzétételét.

A Budapesti Művelődési Központ a Kormány 194/2021. (IV.26.) rendeletének megfelelően, 2021. május 5-től újranyit az érvényes védettségi igazolvánnyal rendelkezők és a felügyeletük alá tartozó kiskorúak számára. Belépéskor kötelező bemutatni a védettségi igazolványt és a személyazonosságot is igazolni kell. Az intézmény az adatokat NEM rögzíti.

Bár a kaput újra kinyitottuk, sajnos a világjárvány még nem ért véget, így nem mindenben térhetünk vissza a járvány előtti állapotokhoz. Látogatóink, munkatársaink egészségének védelme most is elsődleges feladat, mint  ahogyan az is, hogy a védelmi intézkedésekkel kapcsolatos jogszabályokat betartsuk. Ehhez látogatóink türelmét, megértését és együttműködését kérjük annak érdekében, hogy a fentiek mellett a lehető legtöbb élményt, igazi kikapcsolódást nyújthassunk Önöknek.

MEGKÖZELÍTHETŐSÉG
1119 Budapest, Etele út 55/a.
GPS koordináták: N47.464206, E19.03141

Intézményünk tömegközlekedéssel megközelíthető:  az M4-es metróval, 7, 103, 107, 114, 213, 214-es autóbusszal, Bikás park megállónál kell leszállni. 
Minden buszjáratnak közlekedik alacsonypadlós változata is, melyet a menetrendekben aláhúzással jelölnek. 

Csatlakozzon Facebook oldalunkhoz: BMK Facebook oldal
Szeresse Ön is elkapott pillanatképeinket: BMK az Instán
Kövesse szösszeneteinket a Twitteren!
Látogasson el Youtube oldalunkra is: BMK Youtube csatorna
Lapozzon bele kiadványainkba: a BMK kiadványai az Issuun.

Közművelődési Minőség Díj 2012

• < Előző
• Következő >