A Budapesti Művelődési Központban került sor 2018. március 8–14-éig a Kultúrák találkozása tárlatra: Nemzetközi installációs kiállítást és Jahan Matboo keramikus művész alkotásait tekinthették meg az érdeklődők.
A kiállításmegnyitó a Facebookon »

A kiállítást megnyitotta: Faludy Judit művészettörténész.

Tisztelt Közönség,
Az itt kiállított művekről szeretnék néhány szót szólni, elsőnek a nyolc magyar és nyolc itthon élő külföldi – iráni, afgán, szerb – alkotót megszólító, Horváth Zsófia által tervezett és puzzle-szerűen tizenhat azonos méretű részre tagolt 2x2 m-es mandaláról. A formák között a sokaság, halak, a DNS-molekula kettős spirálja, a szeretetet, gondoskodást jelentő kezek, a közösség megtartó ereje is megjelenik. Talán ez a legfontosabb üzenete ennek a műnek: az együtt gondolkozás, az összetartozás, az elmélyülés, a világ színesebbé, békésebbé, élhetővé tétele. A megszólítottak saját színharmóniájukat vitték fel a vásznakra, volt, aki kizárólag a felkínált formát hangsúlyozta, mások a rendelkezésre álló üres teret is megpróbálták értelmezni, megtölteni valamilyen pozitív tartalommal. Több helyen flitteres csillogó felületet is láthatunk. Kicsit sajnálom, hogy ez a festmény valójában több magányos elvonulásban született és nem egyetlen közös piknik ünnepének eredménye, de a három napos fesztivál – remélem – mindenkit kárpótol majd a nekem már most hiányzó gasztronómiai, zenei élményekkel. Többször volt alkalmam részt venni olyan partikon, ahol a közös főzés mellé hatalmas táncos esteket rendeztünk. Amikor Besançonban a legkülönfélébb országokból érkező csoporttársaimmal ki-ki saját ételeit próbálta megszerettetni, vagy egész éjjel a többiek számára érthetetlen módon karattyoltunk német barátnőmmel egy általunk kreált németből és magyarból tükörfordításokkal előállított halandzsa nyelven és nagyokat nevettünk hozzá, míg a többiek, akiknek akár anyanyelve is volt a francia, elképedve próbáltak követni minket. Számtalan interjút készítettünk a kis egyetemi város éppen az utcán lévő lakóival arról, hogy vajon mit gondolnak az egyetemistákról és a nyelvi központban tanuló fiatalabb és idősebb látogatókról. A későbbiekben is megmaradó barátságaimban izgalmasan vártam japán barátnőm leveleit, aki írásban is raccsolt, vagy a másik látogatását, akitől fatalpú cipőt és kimonót kaptam, amit máig hordok. Időnként felforgatom az internetet abban reménykedve, hátha rátalálok kenyai barátnőmre, aki már Franciaországba is Amerikából érkezett… Bátyámként szoktam beszélni arról a libanoni csoporttársamról, aki azóta is Belgiumban él, megtanított a kolostorok fűszerkertjeinek titkaira, a tea aromájára… Mivé lennék ezek nélkül az élmények nélkül?
Szabó Ferencné, Cili üvegfestményeinek világa szintén gyógyító hatású, kreativitása keveset árul el az illető személyiségéről, sorsáról, örömeiről, nehézségeiről, traumáiról. Talán most nem is ez volt a fontos, hanem a gesztus, a részvétel, annak megerősítése, hogy a művészeten keresztül jobban oda tudunk figyelni embertársainkra, legyen az fotó, vers vagy zenei teljesítmény.
Kiskoromban építész édesanyám szintén az utazásairól mesélt a legtöbbet, hol milyen kincseket látott. Szamarkand, Buhara mindig is vonzó építészeti célpontként élt a fantáziámban. Az egyetemen sokat tanultunk az ottani csempével, mozaikkal, korán-idézetekkel díszített mecsetekről, a téglaépítészet különös változataitól. Ma, kortárs művészettel foglalkozó művészettörténészként a legkedvesebb alkotóim inkább a geometrikus irányzatokhoz sorolhatók, mint a figuratívok közé. Jahan Matboo kerámiáit is ezért a különleges színvilágért, ezért a gyerekkorom színezős könyveinek patternjeit idéző formakincsért kedveltem meg. Az előbb említett városok képeskönyvekből ismert tetőcserepeinek mintázata, meglepő türkiz kékei, barna és kék társításai elevenednek meg kézműves használati tárgyain. Translation of Earth címmel jelzett festményein a lomtalanításon talált térképek (Magyarország vízrajza pl.) megsárgult, öreg papírját használja, amire hasonló mintázatokat nyomtat, kézírással kalligrafikus kiegészítéseket tesz, vagy csak kiszínezi a térkép formáit. Meditatív festményei jól kiegészítik kerámiái esetlegességét, az anyaggal bíbelődést. Csodás vázái, tányérjai, gyertyatartói a maguk egyszerűségében, egyszínűségükben a monochrom festőket idézik.
Várom, hogy ezen jeles alkalomhoz illően Vázsonyi János barátom és Said improvizációit a kamarazene egymásra hangolódásának örömét éljük át együtt!
خدا حافظ!    khoda hafez!

Közreműködtek: Said Tichiti & Vázsonyi János.

Jahan Matboo iráni, teheráni alkotó 16 évvel ezelőtt kezdett perzsa festészetet tanulni. 4 év múltán az egyszerűbb, dekoratív elemek felé fordult.
Festészetének lényege az a kapcsolat, ami a vonalat köti össze az írás és a festészet határán. 

A vonal a legegyszerűbb dolog, amelyben felfedhetjük a szépséget, amikor irodalmat olvasunk, egy festményt nézünk, vagy elmélyedünk a természetben. Egy vonallal a legegyszerűbb dolgok válnak láthatóvá, de ahhoz, hogy meglássuk szépségét, az egyszerűséget is fel kell fedeznünk.

Jahan 6 éve él Magyarországon, ahol a Tűzraktér alkotójává vált, majd annak megszűnése után az Art Station művészeti vezetője lett.

Közreműködők:

• Said Tichiti – oud, guembri, ének, ütőhangszerek
• Vázsonyi János – altszaxofon

A marokkói Said Tichiti volt az első, aki a gnawa zenét Magyarországon bemutatta és zenei körökben ismertté tette Chalaban nevű zenekarán keresztül. A gnawa, szülőhelyén, Marokkóban a rabszolgák és leszármazottaik kultúrájának a része, és szorosan kapcsolódik a gyógyító transz-szertartásokhoz. Ezt az ősi, szakrális, transz-zenei formát nevezte William Burroughs „a világ legrégebbi, 4000 éves rock’n’roll-jának”. A gnawa olyan varázslatos ritmusképleteken alapul, melyek egyszerre változatlanok és folyamatosan változók. Bár az alap ritmus változatlan, a folyamatosan változó hangsúlyok mindig új lüktetést adnak az improvizációk alatt lassan, de folyamatosan gyorsuló, fokozódó zenének. Ennek az egyedülálló és gazdag ritmikának köszönhetően a gnawa több jelentős rock- és jazz-zenészre volt hatással világszerte (pl.: a Rolling Stones, Led Zeppelin, Jimi Hendrix, Santana, Ornette Coleman, Pharoah Sanders vagy Archie Shepp). Berber dallamok és Bachon nevelkedett szaxofonimprovizációk duóban.

Információ: Palkó Magdolna, (06 1) 371-2763; Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A Kultúrák Találkozása Fesztivál programjairól bővebben itt olvashat »

A program támogatója a Nemzeti Kulturális Alap.
 

MEGKÖZELÍTHETŐSÉG
1119 Budapest, Etele út 55/A.
GPS koordináták: N47.464206, E19.03141

Intézményünk tömegközlekedéssel megközelíthető:  az M4-es metróval, 7, 103, 107, 114, 213, 214-es autóbusszal, Bikás park megállónál kell leszállni. 
Minden buszjáratnak közlekedik alacsonypadlós változata is, melyet a menetrendekben aláhúzással jelölnek.

Közművelődési Minőség Díj 2012

• < Előző
• Következő >