Június 10-én ünnepeljük a Kézművesség Világnapját. Ez alkalomból tartsanak velünk! Mindannyiunk örömére válogattunk a kézműves mesterségek sokaságából, ezzel ünnepelve „alkalomhoz illően”: bepillantást engedve a hagyományőrző mesterek műhelyeibe és felvillantva a modern kori alkotók „kuckóit”.  Kedvcsinálóként ismerkedjenek meg a csipkeverés, horgolás, szövés, fazekasság, kerámiaművesség, faművesség, rongyművesség, üvegművesség és üveggyöngyözés technikáival.
A program kezdő időpontja: 2020. június 10. ♦ szerda ♦ 11.00 óra.
A program helyszíne:  BMK hivatalos YouTube csatornája »
Bemutatja: Hemmert Anita okleveles csipkekészítő

A csipkeverés története:

A vert csipke már a XV. században megjelent Magyarországon. Mátyás király udvarában is meghonosodott felesége, Beatrix és udvarhölgyei révén. A barokk korban (amikor is az olasz, a francia és a Vert csipke terítőcske spanyol csipke mellett a németalföldi, flamand csipke tett szert a legnagyobb hírnévre) a nők legszebb ékessége a csipkegallér és a nyaktól derékig végigfutó, pókháló finomságú fonalból készített csipkedíszítés volt. Zrínyi Ilonáról és más főúri személyekről készült festmények tanúsítják, hogy a csipkedísz Magyarországon továbbra is népszerű volt. Vagyont érő csipkeruhák készültek.
Előfordult, hogy egy-egy kelengyéhez ezer méter csipkét is felhasználtak. A 19. század első évtizedeiben Ausztria-Magyarország területén elterjedt a biedermeier divat polgári stílusa. Általánossá vált a csipkegallér és vállkendő, a csipkés fejdíszek, ingvállak, kötények viselése. A jómódú pest-budai polgárasszonyok nemcsak ünnepi alkalomra jelentek meg így, hanem csipkével díszített suhogó selyemben jártak még a halpiacra is.

A magyar népi textilkultúrában a vert csipke ugyan országosan elterjedt, de a magyarok közt csak szigetszerű készítési gócait ismerjük. A vert csipke nagyobb része felföldi vándorárusok révén jutott el a falvakba. Innen a levéltári adatokból is ismert „tót-csipke” elnevezés, amely azonban inkább a közvetítő kereskedőkre utal. A készítők közt ugyanis – legalábbis a korai időkben – jelentős szerepe volt a bányavárosok német nyelvű lakóinak. A Sárközben főleg női ingek ujjába való vert csipkét, a gabócát készítették fehér kendercérnából, Torockón – egészen kivételesen – színes gyapjúszálból vertek csipkét a kötények és a mellesek díszítésére. Találni helyi készítésű vert csipkét a Dél-Dunántúl és a Felföld több magyar csoportjánál is, ezek fehérek, jobbára vastag szálúak és tömött mintájúak.

A vert csipke, az úgynevezett klöpli több szállal készül. Sajátos eszközigényű csipkefajta, eszközei: verőpálca és a verőpárna. A verőpárna rendszerint henger alakú, hozzá erősítik a mintaalapot. A minta elkészítéséhez szükséges fonalat verőfára, orsóra tekerik, és fonáson alapuló technikával dolgoznak, majd a keresztezési pontokat megtűzik és haladnak tovább. Négy szállal, azaz két párral dolgoznak egyszerre. A párnára tűzött gombostűk köré fonják, csavarják, szövik a megadott minta szerint. A vert csipke közvetlen elődje a rojt. A szövetdarab végének lelógó szálait kellett a felbomlástól megóvni s ezért összefonták, összecsomózták őket s így egy organikus lezárást kaptak.

A vert csipke készítésének módja a XVI. századtól napjainkig semmit sem változott. Ugyanúgy a 20-60 csipkeverő fa (batyikó, botikó, vetélő, orsó) és az arra feltekert fonal „helycseréje” adja a csipkecsodát, mint az 1560-as években, amikor egy flandriai lány először csipkét vert. A XIX. század vége a XX. század eleje, vége és a XXI. század eleje a vert csipke készítés fellendülésének időszakai hazánk egész területén. Asszonyok, lányok egyénileg és szövetkezeti formában, nagy számban készítettek és sokan terveztek is szél- és betét csipkéket, terítőket, gallérokat egyéb viselet kiegészítőket. Néhány tájegység, mint készítési központ, és mint stílusközpont alakult ki pl.: Balatonendrédi, „Hunnia”, Subrikálás-szerű, Sárközi „gabóca” vert csipkék és az „új stílusú” vert csipketerítők melyeket készítettek pl.: Karcagon és környékén, Debrecenben és környékén, Szentesen és környékén, Abádszalókon, Csongrádon.

Forrás: Wikipedia

Bővebb információ: Hemmert Anita; Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Ha kedvet kaptál, csatlakozz Facebook csoportunkhoz és őszi évadunkhoz, ahol Hemmert Anita okleveles csipkekészítővel tudjátok elsajátítani a Csipkeverés és Csipkevarrás rejtelmeit.

Kézművesség Világnapja programsorozata »

A programváltoztatás jogát fenntartjuk.
A Budapesti Művelődési Központ által szervezett számos programon a részvétel ingyenes. A rendezvény résztvevői a megjelenésükkel tudomásul veszik, hogy a rendezvényen fotó-/videofelvétel készül, amelyet az intézmény honlapján vagy Facebook oldalán közzé tehet. A felvételen látható érintett írásban kifogásolhatja az arcmása közzétételét.

MEGKÖZELÍTHETŐSÉG
1119 Budapest, Etele út 55/a.
GPS koordináták: N47.464206, E19.03141
Intézményünk tömegközlekedéssel megközelíthető:  az M4-es metróval (akadálymentes), az 1-es villamossal, a 7, 103, 107, 114, 213, 214-es autóbusszal, Bikás park (előzőleg Kelenföld városközpont) megállónál kell leszállni. Minden buszjáratnak közlekedik alacsonypadlós változata is, melyet a menetrendekben aláhúzással jelölnek.

Csatlakozzon Facebook oldalunkhoz: BMK Facebook oldal
Szeresse Ön is elkapott pillanatképeinket: BMK az Instán
Kövesse szösszeneteinket a Twitteren!
Látogasson el Youtube oldalunkra is: BMK Youtube csatorna
Lapozzon bele kiadványainkba: a BMK kiadványai az Issuun.

Közművelődési Minőség Díj 2012

• < Előző
• Következő >