Nincs aktuálisabb és örökzöldebb téma a környezet­védelemnél. Zöld napok, kiállítások, plakátok és rendezvények buzdítanak környezetünk megóvására világszerte. Iskolák, óvodák, művelődési házak vállalják fel a környezettudatosság gondolatának terjesztését a gyermekek és családok segítségével a társadalom felé. Kevesen tudják, hogy országos hatáskörű szervezetek is foglalkoznak a környezetvédelem hétköznapi lehetőségeivel, feladataival. Minderről Hankó Gergellyel, az ÖKO-Pack Nonprofit Kft. PR és marketingvezetőjével beszélgettünk.

Vállalatuk mivel járul hozzá Magyarország környezetvédelméhez?

Hankó Gergely: Az ÖKO-Pack kereskedelmi csomagolások koordinációjával foglalkozik. Ez azt jelenti, hogy terméket nem gyárt, hanem EU-s előírásnak megfelelően azon tevékenykedik, hogy minden csomagolás legalább 60%-át újrahasznosítsák az országban. Minden új termék forgalmazása esetén a gyártó vagy forgalmazó bizonyos összeget rajtunk keresztül visszaáramoltat a hulladékgazdálkodási rendszerbe, például támogatva ezzel az önkormányzati szelektív hulladékgyűjtés üzemeltetését. Ezt hívják termék- vagy hasznosítási, más néven környezetterhelési díjnak. Cégünk mindemellett sok energiát fordít a környezettudatos szemléletformálásra is.

Ez utóbbi legfőbb megjelenési területei a vándorkiállításaik, melyeknek Ön a felelőse. Az egyik kiállításuk nemrégiben zárt Budapesten és hamarosan új helyszínre költözik, míg a másik alig néhány hete nyílt a Balaton partján.

H. G.: A legutóbbi kiállításunk május második felében nyílt Balatonfüreden, ahol előre meghirdetett pályázatainkra érkezett munkákat mutatunk be. A régió számos iskolájából, Esztergomtól Ajkáig küldték a több száz, ötletesebbnél ötletesebb nevezési anyagot.
De ettől függetlenül két hatalmas anyaggal járjuk az országot kelettől nyugatig. Egyik ilyen a Hulladékból termék című vándorkiállításunk, amely a hulladékgazdálkodási háttéripart mutatja be; s a szelektív hulladékgyűjtés értelmét és lényegét világítja meg.

Hogyan kell ezt elképzelnünk? Első hallásra kicsit száraznak tűnik a téma, ha tekintetbe vesszük, hogy a környezeti nevelést általában iskolás gyerekeknél kezdik.

H. G.: A kiállítás izgalmasabb, mint gondolnánk. Úgy kell elképzelnünk, hogy a tárlat végigvezet bennünket a hulladék-hierarchián. Képek segítségével rengeteg feldolgozóüzemet ismerünk meg, melyek több ezer terméket állítanak elő a legkülönfélébb hulladékanyagokból. A hulladékkezelés területének első lépése a megelőzés, ide tartozik két nagyon fontos megelőzési gyakorlat, a tudatos vásárlás és a komposztálás. Második lépés az újrahasználat, azaz a termékdíjas rendszer fejlesztése. A harmadik szint az újrahasznosítás, ami a kiállítás legnagyobb részét adja, holott az első kettő lépcső tartozik szorosan a civil társadalom feladatkörébe. Majd a negyedik helyen az energetikai hasznosítás áll, ami például az égetőművek működtetését jelenti. A sor végén áll az elhelyezés, azaz amikor a továbbhasznosításra alkalmatlan hulladékot kivisszük a szeméttelepre. Ez teszi ki a hulladékok legnagyobb mennyiségét, és sajnos, ez a legrosszabb megoldás is; de megfordítani nem tudjuk a piramist.
A környezeti nevelés valóban általában a gyermekeknél kezdődik, de minden korosztály természethez fűződő viszonyát próbáljuk formálni. A felnőttek is tátott szájjal nézik végig a kiállítást, mert alig akarják elhinni, hogy a szigetelőanyagon, a fekvőrendőrön, a polár pulóveren át a szőlőkaróig mi minden készülhet a megfelelő módon válogatott, begyűjtött és újrahasznosított hulladékokból.

A bevezetőben elmondta, hogy EU-s normáknak próbálják megfeleltetni az országban működő vállalatokat. A hulladék elhelyezésében mennyire felelünk meg az előírásoknak?

H. G.: Tavaly több mint kettőezer szeméttelepet kellett épp emiatt bezárni, mindemellett minden falu szélén tornyokban áll az elbomlani képtelen hulladék. Régen még lehetett szöget tartani a konzervdobozban, a maradékot jobbára komposztálták, de a csomagolóanyagok korában mindezt egyénileg kezelni lehetetlen. Az előírásoknak ma Magyarországon alig felel meg szeméttelep, így a még működőkbe nagy távolságokból kell szállítani a hulladékot, ami többletköltséget jelent. Törekedni kell, hogy kevesebb legyen a szemét, hogy később teljenek meg a telepek és így, a szállítással együtt minél többet takarítsunk meg.

Visszatérve a kiállításokra, az a tapasztalatom, hogy a gyerekeket szervezett formában is el lehet vinni a helyi művelődési házban rendezett kiállításra, de mennyire lehet egy tudatos vásárlást hirdető plakáttal ugyanoda becsábítani a felnőtteket is?

H. G.: Kiállításainkkal a gyerekeket találjuk meg a leghamarabb, de nem értek egyet azzal, hogy kizárólag náluk kell elkezdeni a környezettudatos nevelést. A gyerek példák alapján tanul, ezért sokat kell magyarázni, vitatkozni és meggyőzni a felnőtt társadalmat mindezek hasznosságáról, időszerűségéről és szükségességéről. Az sem célravezető, ha csak az iskolában gyűjtenek szelektíven és otthon a szülők nem támogatják ezeket a törekvéseket.
Van olyan vidéki város, ahol már tavaly is megfordultunk. Nemrég ugyanott odajött hozzám az egyik anyuka és azt mesélte, hogy tavaly óta át kell nézni a szemetet mielőtt kiviszik, mert a gyermeke nem hagyja csak úgy, ömlesztve kidobni.

Úgy olvastam, a kiállítás mellett kiegészítő programokat is szerveznek a látogatóknak.

H. G.: Egyik állandó partnerünk az Alma Együttes. A tudományosan felépített mondanivalónk mellett – vagy épp ellenére – ők népszerűsítik legjobban a környezettudatosság filozófiáját. Szenzációs koncerteket adnak, ami nagyon kedvelt a felnőttek körében is. A produkciójuk zeneileg és szöveg szempontjából is megállja a helyét minden színpadon. A zenekar megírta nekünk a Szuperkukák című számot, ami az elmúlt évek legsikeresebb kommunikációs eszköze lett. Több ezer gyerek tudja kívülről szerte az országban, hogy apa, anya és a három gyereke, a szelektív gyűjtősziget öt szereplője, mit szeret enni. Sőt, olyan részleteket is tud mindenki, hogy például „Mümi-mama a műanyag palackot csak összetaposva szereti, Hami-papa papírokkal él, Butellácska fehér üveget kíván, Palacka színes üvegekre hajt, Alu-baba a fémért sír..."

Az Alma Együttes mellett kikkel dolgoznak együtt az átütőbb siker érdekében?

H. G.: Egy adott helyen mindenképpen a helyiekkel való együttműködésre helyezzük a hangsúlyt, hiszen, ha a kiállításnak vége, ők viszik tovább az üzenetet. Mi közösséget kovácsolunk, kapcsolatot építünk civil szervezetekkel, akiktől segítséget kapunk a szervezésben, lebonyolításban, hirdetésben és a tárlatvezetésben egyaránt. Valamint szoros kapcsolatot ápolunk az őket befogadó intézményekkel, melyek a legtöbb esetben a művelődési házak, hogy segítségükkel szélesebb körhöz jusson el a gondolatunk. Néhány évvel ezelőtt csatlakozott munkánkhoz az alkotóművészeket és terméktervezőket tömörítő Cellux Csoport és a környezetvédő Zöld Fiatalok Egyesület, akikkel együtt alkotjuk jelenleg a Tükörben a világ csapatát.

Ez utóbbi már a másik kiállításuk címe is. A Tükörben a világ legutóbb az Iparművészeti Múzeumban volt látható. Miről és kinek szól ez a kiállítás?

H. G.: Ez az összeállításunk a fenntarthatóság ösvényére kalauzolja el a látogatókat. A szerteágazó környezetvédelem valamennyi lehetséges területét felvonultató anyagok mellett a látogatókat közös gondolkodásba, ötletbörzébe vonjuk be, de a tárlat részét képezi egy könyvtár és gondolattérkép is, amelyek segítségével megnézhetjük, hogy egyénileg mit tudunk vállalni a Földért a hétköznapjainkban. Megvizsgálhatjuk, hogyan lehet minden kényelmi szükségletünket kielégíteni úgy, hogy minél kisebb mértékben használjuk el környezeti javakat. Egy térkép segítségével ki tudjuk számolni, hogy a reggelink hány kilométert utazott az asztalunkig és megmérhetjük azt is, hogy személy szerint mekkora ökológiai lábnyomot hagyunk magunk után a Földön. Képet kapunk az erdők méretének drasztikus csökkenéséről is, valamint van, ahol kisautók szemléltetik, hogy ha a ma használatban lévő autókat egymás mögé állítanánk, akkor azok nyolcvanszor érnék körbe a Földet. De felhívjuk a figyelmet az egészséges életre is, arra, hogy a kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb életmód elérése érdekében fordítsunk több figyelmet a pihenésre, feltöltődésre, valódi vágyaink megélésére. Itt kicsit lelassítjuk a rohanó látogatókat, akik ezáltal jobban tudnak figyelni ránk, majd hazatérve a környezetükre és önmagukra is. Ráébrednek arra, hogy mennyi rosszul beosztott időt és energiát fordítanak önmagukra és hogyan károsítják ezzel saját környezetüket is. Ez már jóval túlmutat a környezetvédelem területén, társadalmi problémákat is érint, melyek megoldására alternatívát, más nézőpontot próbálunk adni. Mindezek elgondolkodtatnak azon, hogy milyen világban élünk és milyenben élhetnénk; s melyek azok a folyamatok, amik befolyásolják és befolyásolhatják Földünk ökológiáját.

Hol fordultak meg eddig ezekkel a kiállításokkal?

H. G.: Már negyvenegy helyszínen voltunk, ami azt jelenti, hogy minden jelentős és oktatási szempontból fontos városban jelen voltunk. Néhány egyetem és általános iskola kivételével minden esetben művelődési házakban állítottunk ki Zalaegerszegtől Salgótarjánig. Budapesten például a II. kerületi Klebelsberg Kultúrkúriában, a Pataky Művelődési Központban Kőbányán, de az egyik legtöbb látogatót vonzó rendezvényünk a Budapesti Művelődési Központban volt, Újbudán.

A környezetvédelem egyéni, azaz civil tudatosságát nehéz számokban kifejezni. Van valamifajta visszajelzés, ami megmutatja, hogy a társadalom hol tart a tudatos vásárlás, a szelektív hulladékgyűjtés, a környezettudatos gondolkodás terén?

H. G.: Eredményeinket a hétről hétre megtelő hulladékgyűjtő szigetek, a feldolgozóüzemek egyre nagyobb kihasználtsága, a házi komposztálók megszaporodása mutatja. Munkánkat hosszú távon a tisztább erdők, a tisztább levegő és az elégedettebb, tudatosabb emberek igazolják majd.
Kiállításainkat eddig 230.000 ember látta már. Az Európai Unió Comenius-díjával jutalmazott, a környezetvédelem lehetőségeiről készült ingyenes oktatófilmünket majd' négyezer iskolába juttattuk el. Nemrég hirdettük meg az ország művelődési házain keresztül az első internetes fotópályázatunkat, ÖKO-Pixel címmel, amire hulladékos és természetfotókkal is nevezni lehet az általános iskolától a felnőtt korig, több kategóriában.
Oda szeretnénk eljutni, hogy tudatos vásárlók járják a boltokat, hogy tisztában legyünk környezetünk törékenységével, hogy ciki legyen illegálisan szemetelni, ciki legyen nem szelektálni és mindenki megtalálja helyét a Föld ökológiai láncolatában.

Gebauer Szabolcs

A Tükörben a világ c. kiállításon készült fotók forrása: Öko-Pack Nonprofit Kft.

Linkelő:
ÖKO-Pack Nonprofit Kft.
Hulladékból termék kiállítás
Tükörben a világ kiállítás

További részletek:
A HT kiállítás a Klebelsberg Kultúrkúriában
A HT kiállítás az Ady Művelődési Központban
A HT kiállítás a Budapesti Művelődési Központban

2010. július 7.

A cikk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

• < Előző
• Következő >