Betűméret növelése Betűméret csökkentése FacebookBMK a YouTube-onBMK az Issuu-nRSS FeedBMK HírlevélChange to English

helyszínek„A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Kultúráért Felelős Államtitkársága a magyar közművelődés helyzetét áttekintő, pozícióját, társadalmi szerepét erősítő programsorozatot indított útjára 2011. november 14-én" – hangzott el sokszor és sokfelé Szőcs Géza államtitkár beszédének ez a bekezdése az elmúlt három hónapban. Egy jórészt szakmai–civil kezdeményezés intézményes felkarolásának szép példájaként. 2012. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján került sor a Magyar közművelődésért programsorozat 16. rendezvényére.

A program a reformkori közérzületet híven őrző, ezért a mostani megújulási szándékot szerencsésen kifejező pesti Megyeházán indult. Ennek ellenpontjaként, a sorozatot összegző, záró, illetve új folyamot nyitó eseményének rendezését a MOM Kulturális Központ vállalta, mely intézmény a művelődési házak, központok 21. századi külső és belső megújulását mintaszerűen megvalósította az elmúlt évtizedben, magyarországi és európai összehasonlításban egyaránt.

A sors rendezte telitalálat, hogy a Magyar közművelődésért programsorozat utolsó két állomásának Ózd büszkesége, az Olvasó, és Budapest Hegyvidéki Önkormányzatának büszkesége, a MOM Kulturális Központ adott otthont. Ózd és a Budapest Hegyvidéki Önkormányzata Magyarország fejlődési alternatíváinak minden bizonnyal két szélső értékét szimbolizálja. Ezért is fontos aláhúzni azt a tényt, hogy az eltérések ellenére mind a két önkormányzat fontosnak tartotta, hogy ebben a nehéz időben a közművelődés helyi intézményeit – jelentős pénzügyi ráfordítás árán – gyönyörűen felújítsa, működtesse. Azonosság továbbá, hogy mindkét épület erősen kötődik a magyar ipartörténet egy-egy meghatározó vonulatához. A MOM Művelődési Ház története bővelkedik a lélegzetelállító fordulatokban, a legek és a nagy pillanatok gazdagságában. Érdemes körülnézni a mellékelt két honlapon, hogy bepillantást nyerjünk ennek az intézménynek tanulságos történetébe, amely mint cseppben a tenger, őrzi mindazokat a jellegzetességeket, amelyek a művelődési házak új generációjának sorsát meghatározták és meghatározzák Magyarországon

MOMÚjjászületett a MOM Művelődési Ház (HG cikk)

A kilencvenes években a privatizáció tőkeerős kísértete járta be az országot, és kinézte magának ezt a pompás környéket is, miként az Építészet cikkéből vett idézetből kitűnik, nem is eredménytelenül: „1996-ban a Magyar Optikai Művek budapesti gyártelepét eladták, majd le is bontották. Helyén ma a MOM Park bevásárlóközpont és lakópark áll. A művelődési ház épülete szerencsére megúszta, bár egy szerényebb évtized következett". Ugyanez a rémtörténet a kerületi újságban így örökítődött meg: „A Csörsz utcai Budapest XII. kerület Hegyvidék Önkormányzata Művelődési Központ a látogatói számára ma is csak egyszerűen a „leánykori nevén" ismert: „a" MOM. Ez mutatja az emberek szeretetét. Az 1950-es évek elején felépített szakszervezeti kultúrotthon elvitathatatlan szerepet játszott a kerület XX. századi történetében. Bár adottságai miatt akár máshogy is alakulhatott volna, szerencsére a kerület polgárai nem engedték ezt az épületet is bevásárlóközpontok harmincadjára jutni, így legalább a ledózerolt ipartörténet magányos mementójaként őrzi hegyvidéki kötődését „önkormányzati színekben is". Köszönet a bölcs döntéshozóknak, és a kerület lakóinak hogy a Csörsz utcában magasodó Művelődési Központ valóban megúszta és ezzel túlélte a jövő nemzedékei számára még sok meglepetést tartogató magyarországi vandál(vad)privatizáció évtizedét. Nemcsak túlélte, de olyan felújításon ment keresztül, amelynek eredményeként a magyar közművelődés büszkesége lett, kiállva bármely nemzetközi összehasonlítást is. Röviden összefoglalva a történteket, az Útinapló előző fejezetére utalva rögzítsük, hogy a közművelődési intézmény sorsát tekintve az „ózdi-modell" valósult meg Budapest egyik legszebb kerületében is. Nem először írom örömmel a Magyar közművelődésért programsorozatról, hogy a vendéglátó helyszíneknek köszönhetően, messze túlhaladt eredeti céljain. Így például a művelődési házak új generációjának a felismerése és bemutatása, vagy az „ózdi-példa" reménysugara többek között ezek közé az előre nem tervezett hozamok közé tartoznak.

Szekér a MOM-banSzekér MOM-ban

„Folyamatosan gyakoroljuk magunk láttatását, helyben és a nagypolitikában egyaránt!" – hangzott el novemberben, a programadó államtitkári beszédben ez a gondolat. 2012. január 22-én jóleső érzés volt látni, hogy sikerült megfelelni ennek az elvárásnak is. A Magyar Kultúra Napján a Magyar közművelődés ekhós szekere, a szó fizikai valóságában, begördült a MOM Kulturális Központba, és az első emeleten fogadta az ünneplő közönséget, a szekérben a sorozat állomásain kapott számos kiadvánnyal. Ezek közül most kiemelem a Magyar Népfőiskolai Társaság „Művelődés – Népfőiskola – Társadalom" címmel megjelent, és ajándékul az ekhós szekérbe tett lapját. Szigeti Tóth János a készülő Németh László Terv – Országos Közművelődési Program kapcsán írta meg gondolatait Németh óriási életművének társadalmi–művelődési (divatosan mondva: szocio–kulturális) terveiről. Ez a tanulmány mindenkinek szívből ajánlott, aki pontosan akarja tudni, miért Németh László nevét viseli a közművelődés megújuló országos dokumentuma. Köszönet ezért a jelképesnél sokkal fontosabb gesztusért a szerzőnek.

A program ezen túl is sok-sok meglepetést tartogatott mindenki számára, Hambuch Gerda összeszokott és elegáns csapatának köszönhetően. „Az én filozófiám az, hogy minden korosztály és minden műfaj találja meg a házban a maga magyar kultúrán alapuló programlehetőségét, és fogadja őket mindenkor mosolygó, tájékozott művelődésszervező!" – mondta egy nyilatkozatában az igazgató asszony. És lőn valóság e filozófiából, mégpedig következetesen felépített szakmai munka eredményeként, a közművelődési intézményt használó közösségek, látogatók számára az élmények, lehetőségek és együttlétek gazdag kínálatát biztosítva.

A MOM Kupolaterme zsúfolásig megtelt. Nagy öröm volt látni, hogy a Magyar közművelődésért programsorozat valamennyi településének címere szerepelt a helyszín egyik központi felületén. Ennél is nagyobb örömöt szereztek azok a kollégák, akik személyesen ott voltak. (Akik nem lehettek ezen a szép ünnepségen, ők az otthoni kultúra napi ünnepet szervezték, mint rendesen.) Megjelent a Magyar Kultúra Napját és a Magyar közművelődést ünnepelni a hazai kulturális élet több jeles és rangos személyisége, vezetője, valamint a közművelődés szakmai közéletének sok-sok képviselője. Tekintettel arra, hogy a történteknek komoly visszhangja volt az országos sajtóban, ezúttal csak azoknak a momentumoknak a felidézésére vállalkozom, az Útinaplóban megszokott stílusban, amelyek szervesen kötődnek a sorozathoz, illetve azokhoz a tervekhez, amelyek jórészt a kupolaterem ünnepi közegében, másrészt Gerda irodájának baráti légkörében fogalmazódtak meg közös akarattal, a magyar közművelődés javára.

Angelica LeánykarAngelica Leánykar, MOM

Pokorni Zoltán, a kerület polgármestere köszöntötte a magyar kultúra napján a MOM Kulturális Központban megjelenteket. A mindennapi kultúra legalább annyira meghatározója egy nemzet kulturális nívójának, mint a közművelődési tevékenység, vagy a létrehozott műalkotás – kezdte ünnepi beszédét. „Vannak szépen felújított, jól működő művelődési házak, vannak nagyszerű művészek, élményt adó előadások, amelyeket ezrek és ezrek néznek meg, s amelyek büszkeséggel tölthetnek el bennünket, ha a magyar kultúráról beszélünk – mondta a polgármester –, ám ami a színháztermeken kívül, például előadás után a ruhatárban történik, arra már kevésbé vagyunk büszkék. Nehezen érthető, hogy a műélvező közönség egy része miként válik néhány perc alatt lökdösődő tömeggé... Mondhatjuk erre, hogy nekünk, magyaroknak, ezernyi bajunk közepette nincs módunk az udvariaskodásra; amikor nincs pénz intézmények működtetésére, emberek munkája kerül veszélybe, nem sokat számítanak az udvarias szavak."

Szép Ernő 1942-ben írt, Ne hidd című versét idézte, aki „a világégés közepette is a pardon és a köszönöm kultúráját hirdette":
Csak a kedvesség, az öröm,
A pardon, meg a köszönöm,
A gyöngédség, a figyelem,
Csak az az igaz idelenn.
A kultúrában nem a létrehozott alkotás, termék, az épület, a mű, az előadás a fontos, hanem az odavezető út, illetve az, hogy az alkotás mit jelent: egy tárgyat-e, amit néha leporolunk, vagy olyan erőt, ami képes szolgálni az embereket, képes segíteni a mai gondjaink megválaszolását. Nem a tárgy, hanem a mód, a hogyan a fontos – összegezhető Pokorni Zoltán kulturális hitvallásnak is beillő gondolatmenete.

Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár először a polgármester szavaira utalt: „Olyan válság határozza meg napjainkat, amelynek súlyos következményei vannak, súlyos elbizonytalanodás jellemzi – még a ruhatárban is." A humánumot a reménytelen helyzetekben születő vállalások mozdították előre. A mai ünnep jelen idejűvé teszi a magyar kultúra értékeit, és felhívja a figyelmet a jövő iránti felelősségünkre – fogalmazott Szőcs Géza, hozzátéve, hogy a kultúra hatásának és az e hatást érvényre juttató közművelődésnek kitüntetett jelentősége van bajaink folyamatos jóra fordításában. Ehhez pedig aktív, kezdeményező kultúrpolitikára van szükség. Köszöntője után az államtitkár elindította a MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) tévét.

hammersteinHammerstein Judit a MOM-ban

Hammerstein Judit helyettes államtitkár a Magyar Közművelődés Országos Szakpolitikai Koncepciójának munkaanyagáról szólt. Ez a dokumentum a Magyar közművelődésért programsorozattal párhuzamosan formálódott. Fontos, hogy szakmai körök is visszaigazolták: szükség van egy olyan dokumentumra, amely irányt mutat a közművelődési szakemberek számára, és alkalmas érvanyagot ad a fejlesztések megalapozásához. A 16 helyszínen elhangzott javaslatokat, az államtitkárság szakpolitikai értékrendjét is megjelenítő munkaanyag összesíti, amely alapvetésül szolgál a most induló államigazgatási és széleskörű szakmai egyeztető munkához – a beszéd teljes terjedelemben elérhető a www.erikanet.hu honlapon.

A beszédet hallgatva felidéztem Pappné Szalka Magdolna ózdi előadását, amelynek két nappal korábban voltam hallgatója. Az igazgató asszony remek ötlettel úgy prezentálta az OMI (Ózdi Művelődési Intézmények) munkáját, hogy a kultúrpolitikáért felelős államtitkár által ismertetett szakpolitikai koncepció pilléreihez csoportosítva mutatta be azt a sokrétű közösségi művelődési és személyiségfejlesztő tevékenység-együttest, amelynek valódi otthona az Olvasó. Ez a párhuzam lehetőséget ad annak megfogalmazására, hogy van remény olyan országos szakpolitikai program megszületésére, amely a magyar közművelődés sokrétű hagyományaihoz, és sokszínű valóságához is kötődik.

A programalkotás szép akaratát e mai nap szervezői is sikerrel hitelesítették a közreműködő művészek „hozzáadott értékeivel" (hogy a földön is maradjunk ennek a jól ismert eus-frazeológiának a szordinált felidézésével). Oberfrank Pál színművész Németh László művelődéspolitikai szövegeiből adott elő egy csokorra valót, hihetetlen erővel tolmácsol¬va és fölerősítve a korábban csupán a könyvek magányából ismert gondolatokat. Csak remélni tudom, hogy működött a sok jelenlévő kamera közül valamelyik, és megőrizte az utókornak ezt a művészi teljesítményt. A biztonság kedvéért a szerkesztett anyagot az Útinaplóban közreadjuk. Gráf Zsuzsanna vezényletével az Angelica Leánykar eljuttatta a közönséget az ünnep csúcspontjára. Míves énekük zengő harmóniájával csodálatosan kitöltve az Olasz Ferenc rendező, fotográfus Te Deum című kiállításának képeivel övezett Kupolatermet. Szép volt, ez a legtöbb, amit végül az átéltekért köszönetként leírhatok.

A magyar közművelődés ekhós szekere a MOM Kulturális Központban ezen a napon hazaérkezett. Az igazgató asszony irodájában mód és lehetőség volt arra, hogy bensőséges gondolatokat váltva, az elmúlt három hónap eseményeinek a szervezői, irányítói, alkotói megegyezzenek néhány alapvetésben, amelyekről az Útinapló következő, 11. fejezetében részletesen beszámolok. Az egyezség szinkronban van azzal a gondolattal, hogy 2012. január 22-e nem a lezárás, de az összegzés és folytatás ünnepe volt. Ez a folytatás újabb helyszíneket jelent, újabb feladatokat, és ha minden összejön, újabb szakmai fórumot is. Igaz, hogy ez a munka sajnos nem az ekhós szekéren folyta¬tódik, ahol olyan sok-sok tudnivalót lehetett összegyűjteni a magyar közművelődésről, hihetetlenül rövid idő, alig három hónap alatt. Sokkal inkább a különböző rendű és rangú, némileg monoton fogalmazdákban, ahol néhányan még mindig bíznak a sikeres jövőben, a készülő tervek szövegeibe fogalmazva legjobb tudásukat. Nem is olyan régen azt mondtam egy előadásban, Archimedest szabadon átírva, hogy minden stratégia annyit ér, amennyi az általa kiszorított támogatások összege. Ezt a meggyőződésemet továbbra is fenntartva, a Magyar közművelődésért programsorozatnak köszönhető az aforizma kiteljesedése: minden stratégia annyit ér, amennyi az általa kiszorított támogatások összege és a benne felhalmozott lelkület, szakmai tisztesség és elhivatottság éltető energiája. Magunk okos láttatásával a parafrázisnak ez a második eleme is jól mérhető lesz a jövőben (Jajj nektek indikátorok!).

Kis fa ekhós szekér Kis fa ekhós szekér

A közművelődés ekhós szekere a MOM-ban maradt 2012. január 22-én, gondos szakemberek vigyáznak rá. Ám az ott ajándékba kapott legkisebb ekhós szekér továbbra is kíséri a magyar közművelődés megújulásának állomásait. A biztonság kedvéért első olvasmánynak Németh Lászlótól származó, válogatott gondolatokat tettünk a saroglyába.

Németh Lászlótól gondolatai a magyar közművelődésről

„A lélekben van valami fele született fény felé fordulás (heliotropizmus), a sugarak felé hajol, a fény felé veti leveleit. Nagyobb dolgokban részesedni, gazdagnak lenni, termékenységünk díszében állni: ez a lélek ösztöne, s ha a művelődés nem különcök belügye, hanem igazán közügy, iskolának és szórakozásnak egyaránt ezt a magasabb felé forduló, részesedő ösztönt kell támogatni. Az iskola állandó, vidám küzdelem a magasságért; olvasmány, zene, színdarab: egyszeri, heves ölelkezés vele. De szerpentinen, vagy hágcsón mindenik üdvösség -ügy is; az ember küzdelme, hogy lehetőségeihez méltó legyen".

*

„A szónak, hogy terjedhessen, levegőre van szüksége. Minálunk a szó körül épp ez a levegő, a közműveltség közege hiányzik: ezért lesz süketségben lődörgő csapat, ami másutt példa, az elit. Nem osztom azoknak a nézetét, akik azt állítják, hogy ez a közeg ma süketebb mint régen....Ez nem igaz.... A közműveltség Magyarországon emelkedik, és emelhető is, de reformról addig alig lehet beszélni, amíg ennek az emelkedésnek a gyorsulása szemmel láthatóan meg nem sokszorozódik."

*

„Ha egy mondatban kéne életem célját megfogalmazni, az a magyar irodalom és művelődés világszínvonalra emelése volt."

*

a magyarságnak: "Hagyománya belső udvarára kell húzódnia, legjobb életnedveit kell fölszivattyúznia magába." A magyar sors "széljárásában lengő életek [...] izgalmát és erejét kell átengednünk magunkon"

*

„ .mi is hát a műveltség? Én azt tartom nem tudás, hanem szenvedély. Az ismeret belepi az agyat, mint homok vagy korom, hogy mennyire lepi be, attól függ, hogy pályaudvar mellett laksz, vagy messze tőle. Az ismeret akkor lesz csak élet, ha a tájékozódás, az önalakítás szenvedélye nyúl ki érte, s tudásunk és magatartásunk egyet jelent. A népművelésnek nem lehet az a célja, hogy a népbe bizonyos ismereteket beleverjen, hanem hogy ezt a szenvedélyt a tömegek legkiválóbbjaiból kiváltsa, s a silányak közt legalább tiszteltté tegye. Az önalakításnak ez a szenvedélye, homályosan, megtévesztetten ott szorong ma a népben."

"...ma még a kutató tudós is polcon tartja az emlékezetét, azt tudja, hová kell nyúlnia. A tudás ma képesség és tájékozottság. A jó iskola ma bevezetés a könyvtárba, vagy a laboratóriumba"

"Ha távozóban egy más bolygón megkérdeznék, mi volt a földi élet legnagyobb öröme: a tanulást mondanám."

*

„A gondolkodó nem a jövőt tudja biztosan, csak arra akar felelni, hogy milyen kell hogy legyen az ember és a társadalom, mivé lehet az ember, ha nem hagyja elveszíteni önmagát".

*

„Kit nevezek én a szellemem emberének... Tulajdonképpen nincsenek is szellemi foglalkozások, csak szellemiekkel foglalkozók vannak, s ezeket nem képesítés és pálya avatja arra, hanem végzet és szenvedély.... Szellem embere az, akiben ott feszül a szellemiség örök ösztöne; a jelenségeket együtt, egyben látni. A szellem: rendező nyugtalanság. A szellem nem tud beletörődni az elszórt tények halmazába, ő az összefüggéseket keresi. Nem elég a világ, világkép kell. Faltól falig szakadatlan veti a szálakat, ő az a pók, aki minden jelenséget a megértés hálójába fonna. A szellem emberét épp az jellemzi, hogy nem olthatja el magában a teljesség szomját, s nem nyomhatja el magában az egész iránti felelősség érzetét.... Lehet különös képzettsége, de a képzettségnél fontosabb általános műveltsége, ahol az általános nem sokfélét, hanem összefüggőt jelent, s a műveltség nem hátunkra vett terhet, hanem aktív erőfeszítést."

*

„a magyarságban megtalált Európa (vagy legalább újkor) alatti anyagot az új, nyugati eszközökkel feldolgozva s megemelve, a magyar zenét s költészetet jövőnk fegyverévé s a világ közkincsévé tenni."

*

Új korok fölemelnek és letörnek népeket...Mi magyarok sajnos ebben az időbeli hazában éppolyan tájékozatlanok vagyunk, mint a földiben, egy-két nemzedékkel jártunk Európa nyomában, s amikért legnagyobb tehetségeink föláldozták magukat, mint Ady írta, másutt többnyire „megunt ócskaság" volt már."

*

„A magyarság szétesése az utóbbi években meggyorsult. [...] A legnagyobb baj, hogy e folyamat ellen védekezni sem szabad. Fennmaradásunk gondjaitól szenvedni, azokra célozni is: nacionalizmus. A nacionalizmus szóval olyan visszaélés folyik, mely fölér egy idegbénulással."

*

„A nagyság, mint maga az élet is, reménytelen, s a reménytelenségben, a falhoz állított népek harcában van valami kétszerkettő fölötti remény. A történelem a tragikus életérzés csodája. Marathonnál a reménytelenség győzött".

Szerző: Dr. Németh János István

Forrás: Erikanet.hu

Kapcsolódó cikkek:

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 9. (Ózd)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 8. (Kecskemét, Dabas)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről” 7. (Győr, Vác)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 6. – Félidőben a Magyar közművelődésért programsorozat

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 5. (Fejér megye - Székesfehérvár)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 4. (Nagytilaj-Vasvár)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 3. (Baja)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 2. - Zala megye, Keszthely

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 1. - Pest megye, Békés megye, Debrecen, Pápa, Sárospatak


Share
▼ Lakossági tartalom ▼

BMK lakossági szolgáltatások Doboz kibontása

Keresés Doboz kibontása

Vendégprogramok Doboz kibontása

Fotótár Doboz kibontása

Elismeréseink Doboz kibontása

Rólunk írták Doboz kibontása

Elégedettség mérő Doboz kibontása

1119 Budapest, Etele út 55. Telefon: 06/1/371-2760