Május 26-án került megrendezésre a Józsefvárosi Kesztyűgyár Közösségi Házban a BMK szakmai konferenciája és kerekasztal-beszélgetése. 

A rendezvényt Halmai Róbert, a Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt. vezérigazgatója nyitotta, aki köszöntötte a vendégeket és kiemelte a Kesztyűgyár eddigi szociális törekvéseit a kerületben. 

Majd Máhr Dániel, a BMK igazgatója és Tatár Babett, a BMSZKI szakmai főtanácsadója folytatta a vendégek köszöntését, hangsúlyozva a kultúra fontosságát a társadalomban, különös tekintettel a hajléktalan emberekre, akik számára a kultúra nehezebben hozzáférhető. 

A konferencia célja, hogy a közművelődési szakemberek hatékony módszereket kapjanak a társadalmi érzékenyítéshez, kiemelten a hajléktalan emberekkel kapcsolatos közösségi feladatokra, így a konferencia fogalmi tisztázással indult.

Zsolnai Karolina által került bemutatásra az ETHOS tipológia, hajléktalanság és a lakhatásból való kirekesztettség európai tipológiája, melyen keresztül megismerhettük a hajléktalanság széles skáláját és sokrétűségét. 

Magyarországon vannak már bevált jógyakorlatok, ahol a közművelődési szakemberek 
célzottan foglalkoznak a hajléktalan emberek bevonásával. Egy ilyen jógyakorlatot mutatott be Bokonics-Kramlik Márta, a Skanzen múzeumpedagógusa, akik már 5 éve fogadnak hajléktalanságban élő csoportokat a Szabadtéri Múzeumban, évről-évre egyre nagyobb sikerrel. 

Ez a gyakorlat is jól mutatja, hogy gyakran nem kerül sok erőfeszítésbe, hogy célozottabban foglalkozhassunk a kérdéssel, sokszor csak nézőpontot kell váltani és a lehetőségeinkhez mérten foglalkozni a társadalmi érzékenyítéssel.
Közművelődési szakemberként alapvető feladatunk a kulturális intézmények inkluzív hozzáférhetőségének biztosítása minden társadalmi csoport számára. Ez magában foglalja az anyagi helyzettől, élethelyzettől, lakhatási körülményektől és társadalmi státusztól független egyenlő esélyek megteremtését a kulturális javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésben.

Gerencsér Tamásnak és Botyánszki Alíznak köszönhetően megismerhettük a budapesti hajléktalanellátó rendszer működését és a kulturális programok fontosságát a hajléktalanszállók életében. Ezzel is erősítve azt a meggyőződést, hogy a kulturális intézmények és programjaik nagy szerepet játszanak az ügyfeleik életében, hiszen már jelenleg is azon dolgozik a BMSZKI, hogy minél több partneri együttműködés létrejöjjön a lakóik számára. 

A nap fénypontja a kerekasztal-beszélgetés volt, ahol Zsuzsának, Évának, Bélának, Károlynak és Dórának köszönhetően elsőkézből hallhattuk az érintett csoportnak a véleményét a témáról. Megismerhettük tapasztalataikat, igényeiket és elképzeléseiket a közművelődési intézményekkel kapcsolatban.
Sokat hallhattunk arról az általános előítéletről, ami gyakran nehezíti a hajléktalan emberek kulturális intézménylátogatását. Rendszerint ez az általános előítélet az, ami megállítja a csoportot, hogy közművelődési intézménybe menjen, mert félnek az ottani fogadtatástól, hiszen ezzel az előítélettel nap mint nap szembesülniük kell. 
Megtudhattuk, hogy sokszor az intézménybe jutás okozza a nehézséget a számukra, hiszen vagy messze van tőlük vagy az intézmény nem kellően akadálymentesített, így az számukra nem megközelíthető tekintve, hogy a hajléktalan emberek csoportja egy elöregedő csoport.

Ezek ellenére az igény megvan és szívesen látogatnak közművelődési intézményeket, kifejezetten szabadtéri programokat, koncerteket és túrán is szívesen részt vennének.

A kerekasztal beszélgetésből egyértelműen kiderül, hogy a hajléktalan emberek részéről megvan az igény, hogy gyakrabban látogassanak közművelődési intézményt. Budapest közművelődési intézményei kiemelten fontos szerepet töltenek be ebben a folyamatban. Fókuszálva a fővárosban növekvő hajléktalan népességre, az intézményeknek aktívan hozzá kell járulniuk ezen marginalizált csoport társadalmi integrációjához és életminőségének javításához.

A konferencia és kerekasztal beszélgetés tehát sikerrel zárult és így már megtettük az első lépést ahhoz, hogy Budapest közművelődési szakemberei nagyobb figyelmet fordítsanak a társadalmi érzékenyítésre, különös tekintettel a hajléktalan emberek csoportjára, hiszen a kultúra mindenki számára elérhető kell, hogy legyen.