Negyvennégy év nem kis idő. Már egy szervezet életében is komoly életkor, pláne Magyarországon, ahol a kulturális intézményrendszer állandó és dinamikus változási pályán mozog. Ebben a közel négy és fél évtizedben ráadásul szerepel minimum egy politikai-gazdasági összeomlás, egy rendszerváltozás, pár gazdasági szűkesztendő, egy pandémia és mindennek tetejében a kulturális fogyasztási szokások radikális változása.

Negyvennégy év nem csak elméletben nem kis idő. Egy épület is megérik, rutinja lesz, megszokják, szeretik, megtűrik. Ugyanakkor a használatból fakadóan – ilyen az élet – kopik. Az Etele út 55. kedves és jó szolgálója volt a közművelődési funkcióknak, korszakoknak negyvennégy esztendőn keresztül. Nagyon nehéz olyan kultúrában mozgó szereplővel találkozni, aki legalább egyszer ne járt volna a lépcsőin, ne ijedt volna meg a homlokzaton kiabáló BMK felirattól, kereste volna rossz helyen a bejáratot. Az elmúlt hónapokban sok olyan szívfacsaró beszélgetésben vettünk részt, ahol ez a sok emlék szomorúsággal telve hangzott el, az elengedés fájdalma járta át.

Negyvennégy év nem kis idő, de néha változtatni kell, néha változni kell. Elértünk egy olyan ponthoz, amikor a közművelődésről való gondolkodást, a szakmai-szolgáltatói tevékenységet nem segíti egy 130 fős színházterem, legalább 10 foglalkoztató és három óriási emelet, nem az infrastruktúra teszi az intézményt (sic!).

Egy olyan ponton állunk, ahol újfent el kell gondolkoznunk azon, hogy mit tekintünk a szocio-kulturális intézményrendszer szakmai támogatásának. Mivel Budapest annyira sokrétű, annyira diverz közösségi rendszer, nem lehetnek univerzális válaszaink. És ezt az elméleti-gyakorlati kombinációt nagyon jól tudja szolgálni, ha az intézmény munkatársainak kapacitásai valóban erre fókuszálnak.

A Budapesti Művelődési Központ a törvényi kötelezettségei mellett – már amit jelenleg ismerünk – kicsit más is akar lenni. Kísérleti nyúl, inspiráció, úttörő.

Kísérleti nyúl, mert az energiaforrásai lehetővé teszik, hogy olyan projekteket valósítson meg, amiknek hazai gyakorlata még nem alakult ki, legyen az képzés, vagy művészeti fókuszú közösségi aktivitás.

Inspiráció, mert szakmai kapcsolatokon keresztül olyan fórumokot tud létrehozni, ahol eddig nem ismert, vagy figyelmet nem kapó módszerek, szocio-kulturális aktivitások mutatkozhatnak meg.

Úttörő, mert ez a szféra, amelyben élünk, létezünk és mozgunk sosem lesz kész, nincs mindenre adaptálható megoldás, a társadalom folyamatosan termel megoldandó kérdéseket. Ezért folyamatosan arra kell törekednünk, hogy zsizsegjünk. Még akkor is, ha ezt senki nem szeretné.

Negyvennégy év nem kis idő, és a BMK új korszakához nem csak új cím, új működés, hanem új arculat is illik.

A tavalyi év egy jelentős szeletét azzal töltöttük, hogy megtaláljuk azt a formát és módot, ami jól illik az általunk képviselt közművelődési felfogáshoz. Ebben pedig kiváló partnerünk volt a DE_FORM Design Agency, akik rendkívül érzékenyen és nyitottan hallgatták meg és ültették vizuális köntösbe a „BMK logikát”.

A költözés lement, az átalakulás megtörtént, innentől nincs mese, dolgozni kell.