A séta során megcsodálhattuk az Arborétum növényföldrajzi gyűjteményét, megismerkedhettünk az alpesi kert, a Kárpátok és a Kaukázus növényvilágával, valamint az Alföld, a Dunántúl, az Északi-középhegység és a Mecsek jellegzetes növényfajaival. Megtekinthettük a műemléki értékű üvegházakat is, amelyek otthon adnak különleges, távoli országokból származó trópusi és szubtrópusi növényeknek.  
A tartalmas szakvezetés során sok érdekes ismerettel gazdagodtunk a növényvilág sokféleségéről, a botanikai gyűjtemények jelentőségéről és a kert kulturális örökségének megőrzéséről. A sétát követően, a program második részét selyemfestéssel folytattuk, az egyik a 18. században barokk, majd jelen formájára a 19. sz. elején átépített birtokos kastélyépületében. 
A résztvevők a selyemfestés alapjaival és technikájával ismerkedhettek meg. Alkotásaikhoz a séta során látott növényi formákból és színekből, motívumokból meríthettek ihletet. A munkafolyamat közben a selyem anyagon a színek és vonalak utólagos, tetszőleges korrigálására nem volt lehetőségük. Ez a technikai kötöttség ugyanakkor nem gátat szabott az alkotásuknak, hanem éppen a figyelem teljes fókuszálását és az elmélyülést segítette elő.  Az egyedi, saját készítésű alkotások a száradás pillanatáig folyamatosan mozogtak, alakultak és változtak az anyagon. Ez a munkamenet csendes állapotot teremtett a teremben, amelyben a résztvevők minden külső faktort kizárva, kizárólag a festésre koncentrálhattak. 
A textillel való aktív együttműködés révén a szépkorúak folyamatosan új felfedezéseket tehettek. A folyamat lehetőséget adott technikai repertoárjuk bővítésére és egyéni festési módszereik kialakítására.  
A foglalkozás megerősítette, hogy a selyemfestés nem a szigorú szabályok követéséről, hanem az anyaggal való közös játékról és az alkotás tiszta öröméről szólt.  

A programról készült fotók itt tekinthetők meg: