A sorok, a részletesen fel nem idézett epizódok adják a vers titkát, amelyhez úgy juthatunk közel, ha irodalomtörténetileg megidézzük a költő korábbi tevékenységét, a társművészekkel való kapcsolatát. Előadóművészeti szempontból érdekes, hogy mennyire legyen nosztalgikus az interpretáció, a rendszerváltás öröme utáni kijózanodás, az ellenségeskedés, a szekértáborok kialakulásának egyéni fájdalmát mennyire eresszük rá a megszólaltatásra. Az öregedő, betegségekkel küzdő költő hogyan reagál saját emlékeire, a beszéd milyen lágéban legyen? Tragikus, fájdalmas, önsajnáló, megértéssel beletörődő? Hogyan keveredjenek ezek a színek? A barátságokból kihűlő szeretet fájdalma, hogyan jelenjen meg az interpretációban. Mit kezdjen az előadó a testével, az emlékezés mennyire pezsdítse fel, húzza-e ki magát, s a végén az emlékezés melege mennyire érződjön? Hogyan emelje ki az előadó a vers szép végső üzenetét, hogy a verssé vált fájdalmas emlékezés végül is gyógyít, "Megmelegszem ebben a versben." Nem kis feladat az előadó számára. /Wiegmann Alfréd/

Közreműködik: Horváth Péter előadóművész

A Budapesti Művelődési Központ online előadóművészeti sorozatának célja, a versek szépségeinek tudatos feltárása és bemutatása, ahhoz kapcsolódó előadói kérdések megvitatása az irodalom versanyagából merített példák segítségével.

Szerkesztő, műsorvezető: Wiegmann Alfréd, Radnóti - díjas színházi rendező