A vers 1804 és 1808 között keletkezett Niklán (a pontos dátumot nem ismerjük). Berzsenyi niklai elszigeteltségében (ami miatt a „niklai remete” gúnynevet kapta) egyre csüggedtebb, kiábrándultabb és reménytelenebb lett. Az ekkor keletkezett verseiben, bár alaptémájuk a mulandóság, nem annyira a halálfélelem dominál, hanem a kiüresedés, egyfajta étékveszteség jelenik meg bennük.

A weöresi ars poetica és világszemlélet valamilyen módon a lét alapjait tárja fel. Ezt mutatja be az egyik rövid, látszólag egyszerű verse is, mint az 1968-as Vázlatfüzetben olvasható Pára.